A veszteségfüggvény a gépi tanulási algoritmusok kritikus összetevője, amely segít a modell pontosságának meghatározásában. Ez egy matematikai függvény, amely a gépi tanulási modell előrejelzett kimenete és tényleges kimenete közötti különbséget méri. A veszteségfüggvény elsődleges célja a modell paramétereinek optimalizálása, hogy minimalizálja a különbséget az előre jelzett kimenet és a tényleges kimenet között.

Egyszerűen fogalmazva, a veszteségfüggvény megmutatja, hogy milyen jól teljesít a gépi tanulási modellünk. Az előre jelzett kimenetet és a tényleges kimenetet veszi bemenetként, és létrehoz egy skaláris értéket, amely számszerűsíti a két kimenet közötti különbséget. A veszteségfüggvény értékét a modell a paraméterek, például a súlyok és a torzítások beállítására használja a hiba csökkentése érdekében.

Ez a cikk a veszteségfüggvények jelentőségét, a veszteségfüggvények különböző típusait és azok felhasználási eseteit tárgyalja.

„Azt a függvényt, amelyet minimalizálni vagy maximalizálni szeretnénk, célfüggvénynek vagy kritériumnak nevezzük. Ha minimalizáljuk, akkor nevezhetjük költségfüggvénynek, veszteségfüggvénynek vagy hibafüggvénynek is.

A veszteség funkció jelentősége

A felügyelt tanulás során úgy tanítjuk a modellt, hogy ellátjuk egy címkézett adatkészlettel, ahol a modell az input-output párokból tanul. A betanítási folyamat során azonban előfordulhat, hogy a modell kimenete nem egyezik a tényleges kimenettel, ami veszteséget eredményez. A veszteségfüggvény segít a várható és a tényleges kimenetek közötti különbség kiszámításában, amely a modell paramétereinek frissítésére szolgál.

A veszteségfüggvény célja, hogy minimalizálja az előrejelzett és a tényleges kimenetek közötti különbséget, ezáltal növelve a modell pontosságát. A jó veszteségfüggvénynek differenciálhatónak, folytonosnak és konvexnek kell lennie, biztosítva, hogy a gradiens süllyedés algoritmusa felhasználható legyen a modell optimalizálására. A veszteségfüggvény kiválasztása attól függ, hogy milyen típusú gépi tanulási problémát próbálunk megoldani. Íme egy általános útmutató a megfelelő veszteségfüggvény kiválasztásához a különböző típusú problémákhoz:

  1. Regressziós problémák: A regressziós problémáknál a cél egy folyamatos érték előrejelzése. A regressziós problémákra leggyakrabban használt veszteségfüggvény a Mean Squared Error (MSE). Az MSE az előrejelzett és a tényleges teljesítmény közötti átlagos négyzetes különbséget méri. Akkor célszerű, ha a célváltozó folytonos és normális eloszlású. Ha azonban az adatkészletben vannak olyan kiugró értékek, amelyek befolyásolják az MSE-t, a Huber Loss jobb választás lehet.
  2. Bináris osztályozási problémák: A bináris osztályozási problémáknál a cél annak előrejelzése, hogy egy megfigyelés két osztály valamelyikébe tartozik-e. A bináris osztályozási problémák leggyakrabban használt veszteségfüggvénye a bináris keresztentrópia. A bináris kereszt-entrópia az előrejelzett és a tényleges kimenet közötti különbséget méri bináris formában. Akkor célszerű, ha a célváltozó bináris, az előre jelzett értékek pedig valószínűségek.
  3. Többosztályos osztályozási problémák: A többosztályos osztályozási problémáknál a cél annak előrejelzése, hogy egy megfigyelés melyik osztályba tartozik a három vagy több lehetséges osztály közül. A többosztályos osztályozási problémák leggyakrabban használt veszteségfüggvénye a Kategorikus keresztentrópia. A kategorikus keresztentrópia az előrejelzett és a tényleges kimenet közötti különbséget méri kategorikus formában. Akkor célszerű, ha a célváltozó kategorikus, az előre jelzett értékek pedig valószínűségek.
  4. Support Vector Machines (SVM): Az SVM-ekben a cél az, hogy megtalálják azt a hipersíkot, amely maximalizálja az osztályok közötti margót. Az SVM-ek leggyakrabban használt veszteségi funkciója a csuklóvesztés. A csuklóvesztés az előrejelzett és a tényleges kimenet közötti különbséget méri bináris formában. Akkor célszerű, ha a célváltozó bináris, és az előrejelzett értékek a [-1, 1] tartományba esnek.

A veszteségfüggvény kiválasztása a problémafelvetéstől és a megoldani kívánt gépi tanulási probléma típusától függ. A különböző típusú veszteségfüggvények és használati eseteik megértése elengedhetetlen a problémafelvetésünkhöz megfelelő veszteségfüggvény kiválasztásához.

Különböző típusú elvesztési funkciók

A veszteségfüggvény kiválasztása attól függ, hogy milyen típusú gépi tanulási problémát próbálunk megoldani. Íme néhány gyakran használt veszteségfüggvény:

  1. Átlagos négyzetes hiba (MSE): Ez a leggyakrabban használt veszteségfüggvény regressziós problémák esetén. Az előrejelzett és a tényleges teljesítmény közötti átlagos négyzetes különbséget méri. Az MSE képlete:
MSE = 1/n * Σ(y - y_pred)^2

ahol y a tényleges kimenet, y_pred az előre jelzett kimenet, és n az adatkészletben lévő minták száma.

2. Bináris keresztentrópia: Ez egy gyakran használt veszteségfüggvény bináris osztályozási problémák esetén. Bináris formában méri az előrejelzett és a tényleges kimenet közötti különbséget. A bináris keresztentrópia képlete a következő:

Binary Cross-Entropy = - (y * log(y_pred) + (1 - y) * log(1 - y_pred))

ahol y a tényleges kimenet (0 vagy 1), y_pred a várható kimenet (0 és 1 közötti valószínűség).

3. Kategorikus keresztentrópia: Ezt a veszteségi függvényt többosztályú osztályozási problémák esetén használják. Kategorikus formában méri az előrejelzett és a tényleges output közötti különbséget. A kategorikus keresztentrópia képlete a következő:

Categorical Cross-Entropy = - Σ(y_i * log(y_pred_i))

ahol y_i az i osztály tényleges kimenete, y_pred_i az i osztály előrejelzett kimenete, és Σ összegzi az összes osztályt.

4. Csuklópánt elvesztése: Ez az elvesztési funkció a Support Vector Machine (SVM) modellek betanítására szolgál. Bináris formában méri az előrejelzett és a tényleges kimenet közötti különbséget. A csuklóvesztés képlete a következő:

Hinge Loss = max(0, 1 - y * y_pred)

ahol y a tényleges kimenet (1 vagy -1), az y_pred a várható kimenet.

5. Huber-vesztés: Ez a veszteségfüggvény az MSE és a MAE (átlagos abszolút hiba) kombinációja, és regressziós problémák esetén használatos. Kevésbé érzékeny a kiugró értékekre, mint az MSE. A Huber Loss képlete:

Huber Loss = 1/n * Σ(Loss)

ahol Veszteség = (1/2)(y – y_pred)² |y – y_pred| ‹= delta és delta * (|y — y_pred| — 0,5 * delta) |y — y_pred| › delta.

Itt a delta egy hiperparaméter, amely meghatározza a négyzetes veszteség (MSE) és az abszolút veszteség (MAE) megkülönböztetésének küszöbét.

Különböző elvesztési funkciók felhasználási esetei

A különböző veszteségfüggvényeknek eltérő használati esetei vannak, és választásuk a problémafelvetéstől függ. Íme néhány felhasználási eset a különböző veszteségi függvények közül:

  1. Az MSE-t regressziós problémákra használják, például a lakásárak előrejelzésére, ahol a cél az előrejelzett és a tényleges kibocsátás közötti különbség minimalizálása.
  2. A bináris keresztentrópiát bináris osztályozási problémákra használják, például a spam észlelésére, ahol a cél a spam és a nem levélszemét megkülönböztetése.
  3. A kategorikus kereszt-entrópiát többosztályú osztályozási problémákhoz használják, például képfelismeréshez, ahol a cél a képen lévő objektum azonosítása.
  4. A csuklóvesztést a Support Vector Machine (SVM) modellek betanítására használják, amelyeket osztályozási és regressziós problémákra használnak.
  5. A Huber-vesztést regressziós problémák esetén használják, ahol az adatkészletnek vannak olyan kiugró értékei, amelyek befolyásolják az MSE-t. A Huber loss kevésbé érzékeny a kiugró értékekre, mint az MSE, és jobb eredményeket biztosít ilyen esetekben.

Következtetés

Összefoglalva, a veszteségfüggvény a gépi tanulási algoritmusok kritikus összetevője, amely segít a modell pontosságának meghatározásában. A veszteségfüggvény kiválasztása a problémafelvetéstől és a megoldani kívánt gépi tanulási probléma típusától függ. A különböző típusú veszteségfüggvények és használati eseteik megértése elengedhetetlen a problémafelvetésünkhöz megfelelő veszteségfüggvény kiválasztásához. A megfelelő veszteségfüggvény kiválasztása jobb eredményekhez és a gépi tanulási modell nagyobb pontosságához vezethet.

Néhány egyéb hasznos cikk:













«Az adattudomány dockerizálása
Előfordulhat, hogy egy adattudósnak nehéz kezelni a különféle szoftverkövetelményeket és -környezeteket a különböző…medium.com webhelyekhez