Short Bites Series — ECMAScript 6 (ES6) — V. rész

Az ECMAScript vagy röviden ES a népszerű JavaScript programozási nyelv szabványosított változata. Célja, hogy biztosítsa a weboldalak interoperabilitását a különböző böngészőkön keresztül, valamint olyan funkciókat biztosítson, amelyek segítségével összetettebb és hatékonyabb webalkalmazások fejleszthetők. A szabvány legújabb verziója a cikk írásakor az ECMAScript 2022 volt, a 13. verzió, amely 2022 júniusában jelent meg.

Ez a cikk azonban az „ES6”-ról, más néven ECMAScript 6-ról vagy ECMAScript 2015-ről szól. Ennek az az oka, hogy az ES6 „több új, jelentősebb funkciót” vezetett be a JS-be.

Szóval igyál magadnak egy kávét ☕️, mielőtt elkezdenénk átmenni ezeken. Összehasonlítjuk az ES6 új funkcióit az ES5 korábbi megvalósításával is.

osztályok

Az ES6 egyik fő jellemzője az „osztályok” bevezetése. A JavaScript korábbi verzióiban a „prototipikus öröklődés” modellt használták objektumok és kapcsolataik létrehozására. Az ES6 osztályszintaxisa azonban ismerősebb és könnyebben használható szintaxist biztosít az objektumok létrehozásához és az öröklődés kezeléséhez.

Nézzünk egy példát arra, hogyan használják az új osztályszintaxist a JS-ben.

Példa

Az alábbi példában definiálunk egy Személy osztályt. Ennek az osztálynak van egy konstruktor függvénye, amely az osztályból létrehozott objektum létrehozására és inicializálására szolgál.

Az osztálynak van egy getName nevű metódusa is, amellyel lekérhető a személy objektum neve.

class Person {
  constructor(name, age) {
    this.name = name;
    this.age = age;
  }
  getName() {
    return this.name;
  }
}

Objektum létrehozásához az osztályból a new kulcsszót használjuk, amelyet az osztály neve követ.

Az alábbiakban létrehozunk egy új Személy objektumot 'John' névvel és életkorral 30, és hozzárendeljük egy person nevű változóhoz.

const person = new Person('John', 30);
console.log(person.getName()); // Output: "John"

A person objektum getName metódusának eléréséhez a . operátort használjuk, amelyet a metódusnév követ. Ebben az esetben a person.getName() hívása a 'John' értéket adja vissza.

Kíváncsi vagy, hogyan tettük volna meg a fentieket az ES5-ben?

Válasz: függvények és a prototípus tulajdonság használata.

function Person(name, age) {
  this.name = name;
  this.age = age;
}
Person.prototype.getName = function() {
  return this.name;
};

A függvény konstruktorként használható objektumok létrehozására és inicializálására. A getName metódus hozzáadódik az objektum prototípusához, amely lehetővé teszi, hogy a függvényből létrehozott objektumok örököljék.

Objektum létrehozásához az 'osztályból' a new kulcsszót használjuk, amelyet a függvény neve követ.

var person = new Person('John', 30);
console.log(person.getName()); // Output: "John"

Itt létrehozunk egy új Személy objektumot 'John' névvel és életkorral 30, és hozzárendeljük a person nevű változót (megjegyzés: a vart használtuk a változó deklarálásához – lásd a következő részt). A person objektum getName metódusának eléréséhez a . operátort használjuk, amelyet a metódus neve követ. Ebben az esetben a person.getName() hívása a 'John' értéket adja vissza.

Változó deklarációk: let és const

Az ES6 másik figyelemre méltó tulajdonsága a let és const változódeklarációk használatának képessége.

Mind a let, mind a const deklaráció lehetővé teszi a "blokkhatókörű" változók deklarálását.

A const deklaráció lehetővé teszi olyan változók deklarálását, amelyek csak olvasható értékkel rendelkeznek (azaz nem rendelhetők újra). Ez hasznos lehet a változók ütközésének kockázatának csökkentésében és a kód olvashatóbbá tételében.

Így a let paraméterrel deklarált változók hozzárendelhetők új értékekhez, de a const-al deklarált változók nem.

Példa

Az alábbi példában a x változó a let kulcsszóval van deklarálva, és a 10 értékkel inicializálódik. A y változót a const kulcsszó deklarálja, és a 20 értékkel inicializálja. Ezután újra hozzá tudjuk rendelni a x értékét a 20-hoz, de ha megpróbáljuk a y értékét hozzárendelni a 30-hoz, az hibát okoz, mert a y csak olvasható változó.

let x = 10;
const y = 20;

x = 20; // Valid
y = 30; // Invalid, throws an error

Kíváncsi vagy, hogyan tettük volna meg a fentieket az ES5-ben?

Az ES5-ben a var kulcsszót használjuk a változók deklarálására. A var paraméterrel deklarált változóknak függvényhatókörük van, ami azt jelenti, hogy elérhetők azon a függvényen belül, amelyben deklarálták őket, valamint a függvénybe beágyazott összes függvényen belül.

var x = 10;
x = 20; // Valid

Ebben a példában a x változót a var kulcsszóval deklaráljuk, és a 10 értékkel inicializáljuk. Ezután újra hozzárendelhetjük a x értékét a 20 értékhez. Vegye figyelembe, hogy az ES5-ben minden változó az aktuális hatókör tetejére kerül, ami azt jelenti, hogy a deklarálásuk előtt elérhetők. Ez zavaró viselkedéshez vezethet, és ez az egyik oka annak, hogy az ES6-ban bevezették a let és const deklarációt.

Tömb módszerek

Az ES6 számos új módszert is bevezetett a tömbökkel való munkavégzéshez. A "map", "filter" és "reduce" metódusok lehetővé teszik egy tömb elemeinek tömörebb és olvashatóbb átalakítását és kicsinyítését. Ezenkívül a "for-of ciklus" lehetővé teszi, hogy egy tömb elemei vagy más iterálható objektumok tömörebb módon iteráljon.

Tekintse meg az MDN-dokumentumokat a Javascriptben elérhető "tömbmódszerek teljes listájáért".

Példa

Az ES6 map, filter és reduce metódusai tömörebb és olvashatóbb módot biztosítanak egy tömb elemeinek átalakítására és csökkentésére.

Tekintsünk egy számsort:

let numbers = [1, 2, 3, 4, 5];

Most pedig nézzük meg, hogy az egyes módszerek mit tesznek lehetővé.

.map(() =› {})

Az map metódus lehetővé teszi új tömb létrehozását a tömb minden elemén egy megadott függvény meghívásával.

// .map() method
let squaredNumbers = numbers.map(x => x * x);
console.log(squaredNumbers); // Output: [1, 4, 9, 16, 25]

Ebben a példában az map metódus a numbers tömbön kerül meghívásra egy nyílfüggvénnyel, amely négyzetessé teszi az egyes elemeket. Az eredményül kapott squaredNumbers tömb tartalmazza az numbers tömb elemeit négyzetesen.

.filter(() =› {})

Az filter metódus lehetővé teszi új tömb létrehozását olyan elemekkel, amelyek megfelelnek egy bizonyos tesztnek/feltételnek.

// .filter() method
let evenNumbers = numbers.filter(x => x % 2 == 0);
console.log(evenNumbers); // Output: [2, 4]

Ebben a példában az filter metódus a numbers tömbön kerül meghívásra egy nyílfüggvénnyel, amely ellenőrzi, hogy minden elem páros-e. Az eredményül kapott evenNumbers tömb csak a numbers tömb páros elemeit tartalmazza.

.reduce(() =› {}, …)

A reduce metódus lehetővé teszi, hogy egy tömb elemeit egyetlen értékre csökkentse.

// .reduce() method
let sum = numbers.reduce((accumulator, currentValue) => accumulator + currentValue);
console.log(sum); // Output: 15

Ebben a példában a reduce metódust a numbers tömb egy nyílfüggvénnyel hívja meg, amely összegzi az elemeket. Az eredményül kapott sum változó tartalmazza a numbers tömb összes elemének összegét.

for( … of …) hurok

Az ES6 for-of ciklusa lehetővé teszi az iterálható objektumok, például egy tömb értékein való iterációt. Ez egy tömörebb és könnyebben használható szintaxis, mint a hagyományos for ciklus.

// for-of loop
let numbers = [1, 2, 3, 4, 5];
for (let number of numbers) {
  console.log(number);
}
// Output: 1 2 3 4 5

Ebben a példában a for-of ciklus a numbers tömb elemei fölött iterál. Minden iterációnál az aktuális elem értéke hozzá van rendelve a number változóhoz, és a ciklustörzs végrehajtásra kerül. Ebben az esetben a ciklustörzs egyszerűen naplózza a number értékét a konzolon. Ez azt eredményezi, hogy a numbers tömb értékei soronként egyet naplóznak a konzolon.

Kíváncsi vagy, hogyan tettük volna meg a fentieket az ES5-ben?

Az ES5-ben a map, filter és reduce metódusok for ciklusok használatával vannak megvalósítva – lásd alább.

ES5 „térkép” megfelelője:

A map metódus egy for ciklus segítségével valósul meg, amely a numbers tömb elemei felett iterál, és az egyes elemek négyzetes értékét egy új, squaredNumbers nevű tömbbe tolja.

var numbers = [1, 2, 3];

// .map() ES5 equivalent
var squaredNumbers = [];
for (var i = 0; i < numbers.length; i++) {
  squaredNumbers.push(numbers[i] * numbers[i]);
}
console.log(squaredNumbers); // Output: [1, 4, 9]

ES5 „szűrő” megfelelője:

A filter metódus egy for ciklus segítségével valósul meg, amely a numbers tömb elemei fölött iterál, és csak a páros elemeket tolja át egy új, evenNumbers nevű tömbbe.

var numbers = [1, 2, 3, 4, 5];

// .filter() ES5 equivalent
var evenNumbers = [];
for (var i = 0; i < numbers.length; i++) {
  if (numbers[i] % 2 == 0) {
    evenNumbers.push(numbers[i]);
  }
}
console.log(evenNumbers); // Output: [2, 4]

ES5 „csökkentés” megfelelője:

A reduce metódus egy for ciklus segítségével valósul meg, amely a numbers tömb elemei felett iterál, és a sum változóban összegzi azokat.

var numbers = [1, 2, 3, 4, 5];

// .reduce() ES5 equivalent
var sum = 0;
for (var i = 0; i < numbers.length; i++) {
  sum += numbers[i];
}
console.log(sum); // Output: 15

ES5 „for-of” ciklus megfelelője:

Az alábbi ES5 példában a hagyományos for ciklust használjuk a numbers tömb elemei közötti iterációhoz. A ciklus a numbers tömb length tulajdonságát használja az iterációk számának meghatározásához, a [] operátort pedig a tömb elemeinek eléréséhez. Minden iterációnál az aktuális elem értéke naplózásra kerül a konzolon. Ez azt eredményezi, hogy a numbers tömb értékei soronként egyet naplóznak a konzolon.

// for-of loop
var numbers = [1, 2, 3, 4, 5];
for (var i = 0; i < numbers.length; i++) {
  console.log(numbers[i]);
}
// Output: 1 2 3 4 5

Sablon literálok és Spread operátor

Az ES6-ban bevezetett további figyelemre méltó jellemzők a „sablon literálok”, amelyek lehetővé teszik karakterláncok létrehozását beágyazott kifejezésekkel, valamint a „spread operátor”, amely lehetővé teszi egy tömb vagy objektum több elemre vagy változóra való bővítését.

Példa

Nézzünk néhány példát erre a két ES6 funkcióra.

Sablonok

A sablonliterálok az ES6-ban tömörebb és könnyebben használható szintaxist jelentenek kifejezéseket tartalmazó karakterláncok létrehozására. Ezek a ` jelölések közé vannak zárva, és tartalmazhatnak helyőrzőket, amelyeket ${expression} képvisel, és amelyeket a karakterlánc kiértékelésekor a megfelelő értékekkel helyettesítenek.

// Template literals
let name = 'John';
let message = `Hello, ${name}!`;
console.log(message); // Output: "Hello, John!"

Ebben a példában a sablonliterál a name változó értékét tartalmazó karakterlánc létrehozására szolgál. A nameváltozó közvetlenül a karakterláncba kerül beillesztésre. Ennek eredményeként a 'Hello, John!' karakterlánc naplózásra kerül a konzolon.

Spread Operator

Az ES6 terjedési operátora lehetővé teszi, hogy egy iterálható objektumot, például egy tömböt vagy egy karakterláncot egyedi elemekre bontson ki. Ezt három pont (...) jelöli.

// Spread operator
let numbers = [1, 2, 3];
let newNumbers = [...numbers, 4, 5];
console.log(newNumbers); // Output: [1, 2, 3, 4, 5]

Ebben a példában a spread operátort használjuk a numbers tömb egyedi elemekre való bővítésére, amelyek aztán a newNumbers tömbbe kerülnek. A newNumbers tömb tartalmazza a numbers tömb összes elemét, valamint a további 4 és 5 elemeket. Ennek eredményeként a [1, 2, 3, 4, 5] tömb naplózásra kerül a konzolon.

És itt van egy példa a spread operátor objektumokra való alkalmazására:

let person = { name: 'John' };
let newPerson = { ...person, age: 30 };
console.log(newPerson); // Output: { name: 'John', age: 30 }

A spread operátor arra is használható, hogy egy tömb elemeit "egy függvény argumentumaiba" vagy egy másik tömb elemeibe szórja. Például:

let numbers = [1, 2, 3];
console.log(Math.max(...numbers)); // Output: 3

let moreNumbers = [4, 5, ...numbers];
console.log(moreNumbers); // Output: [4, 5, 1, 2, 3]

Kíváncsi vagy, hogyan tettük volna meg a fentieket az ES5-ben?

ES6 „sablonliterálok” megfelelője

var name = 'John';
var message = 'Hello, ' + name + '!';
console.log(message); // Output: "Hello, John!"

Spread Operator

Az ES5-ben a karakterlánc-összefűzéssel olyan karakterláncokat hozhat létre, amelyek kifejezéseket tartalmaznak. Ha egy változó értékét bele akarja foglalni egy karakterláncba, a + operátorral összefűzheti a karakterláncot a változóval. Ha egy kifejezés eredményét bele szeretné foglalni egy karakterláncba, zárójelekkel csoportosíthatja a kifejezést, majd összefűzheti a karakterláncot a kifejezéssel.

Az ES5-ben a Array objektum concat metódusával két tömböt egyesíthet egy új tömbbé.

// ES5 "Spread operator" equivalent
var numbers = [1, 2, 3];
var newNumbers = numbers.concat([4, 5]);
console.log(newNumbers); // Output: [1, 2, 3, 4, 5]

Hasonlóképpen, az ES5-ben a Object.assign metódussal több objektum tulajdonságait egyesítheti egy célobjektumban.

var person = { name: 'John' };
var newPerson = Object.assign({}, person, { age: 30 });
console.log(newPerson); // Output: { name: 'John', age: 30 }

Import és export

Az ES6 bevezette a import és export utasításokat is, amelyek lehetővé teszik, hogy más modulokból származó kódot is beépítsen a projektbe. Ez hasznos lehet a kód rendszerezéséhez és a kód több fájlban való újrafelhasználásához.

Példa

Ha másik modulból szeretne kódot importálni, használhatja az import utasítást, például:

import { functionName } from './module';

A kód exportálásához egy modulból használhatja az export utasítást, például:

export function functionName() { ... }

Kíváncsi vagy, hogyan tettük volna meg a fentieket az ES5-ben?

Az ES5-ben használhatja a module.exports és require kulcsszavakat, hogy az egyik modulból származó kódot egy másik modulba foglalhassa. A module.exports kulcsszó annak meghatározására szolgál, hogy mely változók vagy függvények legyenek elérhetőek más modulokba való beillesztéshez. A require kulcsszó egy modul kódjának az aktuális modulban való szerepeltetésére szolgál.

// module.js
function sayHi(name) {
  console.log(`Hi, ${name}!`);
}
module.exports = sayHi;

// main.js
var sayHi = require('./module');
sayHi('John'); // Output: "Hi, John!"

Vegye figyelembe, hogy az ES5-ben a module és exports változók nem globálisak, hanem helyi változók, amelyeket minden egyes modulhoz létrehoznak. Arra szolgálnak, hogy meghatározzák, mely változókat vagy függvényeket kell elérhetővé tenni más modulokba való beillesztéshez, illetve más modulokból származó kódok felvételére.

Async-wait

Az ES6 bevezette az async és await kulcsszavakat is, amelyek lehetővé teszik az aszinkron kód írását szinkronosabb megjelenésű stílusban. Ez megkönnyítheti az aszinkron műveleteket magában foglaló kódok olvasását és írását, például hálózati kéréseket vagy ígéretekkel való munkát.

Példa

Az Async/await egy szintaxis az ES6-ban, amely lehetővé teszi, hogy aszinkron kódot írjon szinkron stílusú módon. Lehetővé teszi, hogy a await kulcsszó használatával várja meg egy aszinkron művelet befejezését, mielőtt folytatná a kód többi részével.

async function getData() {
  const response = await fetch('<https://example.com/data>');
  const data = await response.json();
  return data;
}

Ebben az ES6-példában a getData függvény aszinkron függvényként van definiálva, ami azt jelenti, hogy tartalmazhatja a await kulcsszót. A függvény a fetch metódus használatával küld egy GET kérést a megadott URL-re, amely ebben az esetben a 'https://example.com/data»'. Ezután megvárja a választ, és hozzárendeli a response változóhoz. Ezután a válaszobjektum .json() metódusával elemzi a válasz törzsét JSON-ként, és hozzárendeli a data változóhoz. Végül a függvény a data változót adja vissza, amely a JSON objektum.

Az Async/await megkönnyíti az aszinkron kód írását és olvasását, mivel lehetővé teszi olyan kód írását, amely úgy néz ki, mintha szinkronban futna, miközben a motorháztető alatt továbbra is aszinkron. Ez különösen akkor lehet hasznos, ha összetett aszinkron kóddal foglalkozik, mivel segíthet elkerülni a visszahívási poklot.

Kíváncsi vagy, hogyan tettük volna meg a fentieket az ES5-ben?

Az ES5-ben a then és catch módszerek használatára korlátozódtunk.

A then és catch metódusok lehetővé teszik az ígéretek sikeres és hibás eseteinek láncolható kezelését. Ez akkor lehet hasznos, ha összetett aszinkron kóddal dolgozik, mivel lehetővé teszi az aszinkron művelet különböző szakaszainak logikájának elkülönítését.

Lássuk ezeket működés közben.

function getData() {
  return fetch('<https://example.com/data>')
    .then(function(response) {
      console.log(response);
    })
    .catch(function(error) {
      console.error(error);
    });
}

getData();

Ebben a példában a getData függvény a fetch függvény által visszaadott ígéretet adja vissza. A then metódus egy sikeres kezelő függvény megadására szolgál, amely az ígéret feloldásakor kerül meghívásra. A catch metódus egy hibakezelő függvény megadására szolgál, amely az ígéret elutasításakor kerül meghívásra.

Vegye figyelembe, hogy az ES5-ben az ígéret then és catch metódusait kell használnia egy aszinkron művelet siker- és hibaeseteinek kezelésére. Az Async/await viszont lehetővé teszi, hogy a await kulcsszó használatával várja meg egy aszinkron művelet befejezését, mielőtt folytatná a kód többi részével, ami megkönnyítheti a kód olvasását és írását.

Nyíl funkciók

Az ES6 nyílfüggvényei tömörebb és könnyebben használható szintaxis a függvények meghatározásához. A => szintaxis használatával vannak meghatározva, és nincs saját this, arguments, super vagy new.target kötésük.

Példa

Íme egy példa egy függvény meghatározására a nyíl függvény szintaxisával az ES6-ban:

const multiply = (x, y) => x * y;
console.log(multiply(2, 3)); // Output: 6

Ebben a példában a multiply függvény a nyíl függvény szintaxisával van definiálva. Két argumentumra van szükség, x és y, és visszaadja a terméküket. A multiply függvény ezután a 2 és 3 argumentumokkal kerül meghívásra, ami a 6 érték naplózását eredményezi a konzolon.

A nyílfüggvényeket gyakran használják a reguláris függvények alternatívájaként olyan esetekben, amikor a függvénytörzs egyszerű, és csak egyetlen kifejezésből áll. Különösen hasznosak lehetnek, ha magasabb rendű függvényekkel dolgozik, mint például a map, filter és reduce, mivel lehetővé teszik tömörebb kód írását.

Íme egy példa egy nyílfüggvény használatára a map metódussal az ES6-ban:

const numbers = [1, 2, 3];
const squaredNumbers = numbers.map(x => x * x);
console.log(squaredNumbers); // Output: [1, 4, 9]

Ebben a fenti példában a squaredNumbers tömb a map metódus meghívásával jön létre a numbers tömbön egy nyílfüggvénnyel, amely minden elemet négyzetre emel. Az eredményül kapott squaredNumbers tömb tartalmazza a numbers tömb elemeit négyzetesen.

A nyílfüggvények is használhatók metódusok tömör meghatározására objektumliterálokban és osztályokban. Íme egy példa arra, hogyan lehet nyílfüggvényt használni metódus meghatározására egy objektumliterálban az ES6-ban:

const person = {
  name: 'John',
  sayHi: () => console.log(`Hi, my name is ${this.name}`)
};
person.sayHi(); // Output: "Hi, my name is John"

Ebben a fenti példában a sayHi metódus az objektum literáljában található nyílfüggvény segítségével van definiálva. A sayHi metódus egy üdvözlést naplóz a konzolnak, amely tartalmazza a name tulajdonság értékét. A sayHi metódus meghívásakor naplózza az üdvözlést a konzolon.

A nyílfüggvények az ES6 hasznos funkciói, amelyek segítségével tömörebb és olvashatóbb kódokat írhat. Különösen hasznosak, ha magasabb rendű függvényekkel dolgozunk, és metódusokat határozunk meg objektumliterálokban és osztályokban.

Kíváncsi vagy, hogyan tettük volna meg a fentieket az ES5-ben?

Az ES5-ben ehelyett a function kulcsszót használhatja függvények meghatározásához. Íme egy példa egy függvény meghatározására a function kulcsszó használatával az ES5-ben:

function multiply(x, y) {
  return x * y;
}
console.log(multiply(2, 3)); // Output: 6

Ez a példa egy multiply nevű függvényt határoz meg, amely két argumentumot vesz fel, a x és y argumentumot, és visszaadja a terméküket. A multiply függvény ezután a 2 és 3 argumentumokkal kerül meghívásra, ami a 6 érték naplózását eredményezi a konzolon.

Mások?

Jó, hogy idáig eljutott. Hogy őszinte legyek, az ES6 túl sok funkcióval rendelkezik, és ezeket mindenképpen érdemes tudni. Ennek ellenére tisztában vagyok vele, hogy ez a cikk már a vártnál sokkal tovább húzódott. Tehát ehelyett csak megemlítek néhány további ES6 funkciót, és hagyom házi feladatként, hogy egy másik alkalommal kövessen:

1. Alapértelmezett paraméterek: A függvények alapértelmezett paramétereit használhatja egy argumentum alapértelmezett értékének megadásához, ha a függvény meghívásakor nincs megadva érték.
2. Rest paraméterek: A rest paraméterek segítségével meghatározatlan számú argumentumot tömbként jeleníthet meg.
3. Tömb destrukció: A tömb destrukciójával értékeket nyerhet ki egy tömbből, és tömören hozzárendelheti azokat a változókhoz.
4. Objektumdestrukció: Az objektum-destrukció segítségével tulajdonságokat vonhat ki egy objektumból, és tömören hozzárendelheti azokat változókhoz.
5. Ígéretek: Az ígéretek az aszinkron műveletek hatékonyabb és rugalmasabb kezelésének egyik módja. Lehetővé teszik olyan kód írását, amely könnyebben olvasható és karbantartható, különösen összetett aszinkron műveletek esetén.
6. Szimbólumok: A szimbólumok egy új primitív adattípus, amellyel egyedi azonosítókat lehet létrehozni az objektumokhoz. Használhatók a karakterláncok alternatívájaként, ha ember által nem olvasható azonosítót kíván létrehozni.
7. Reflect: A Reflect objektum olyan metódusokat biztosít, amelyek segítségével meta-műveleteket hajthatunk végre az objektumokon, mint például egy tulajdonság értékének lekérése vagy beállítása vagy metódus meghívása.
8. „Proxyk”: A proxyk olyan objektumok, amelyek elfoghatják és módosíthatják a más objektumokon végrehajtott műveleteket, például egy tulajdonság értékének lekérését vagy beállítását, vagy metódus hívását. Használhatók burkolóelemek létrehozására az objektumok körül, amelyek további funkciókat vagy viselkedést biztosítanak.

Majdnem vége…….

Következtetés

Összefoglalva, az ES6 a JavaScript nyelv jelentős frissítése, amely számos új funkciót és fejlesztést tartalmaz.

Ezek a funkciók megkönnyítik a kód írását és karbantartását JavaScriptben, mivel tömörebb és kifejezőbb szintaxist biztosítanak a gyakori feladatokhoz és mintákhoz.

Ha még nem ismeri az ES6-ot, javasoljuk, hogy kezdje el megtanulni és használja ezeket a funkciókat a kódjában, mivel ezek segíthetnek hatékonyabb és karbantarthatóbb kód írásában. Ha már ismeri az ES6-ot, fontos, hogy naprakész legyen a nyelv legújabb fejlesztéseivel és bevált gyakorlataival, hogy a leghatékonyabb és legeredményesebb technikákat használja. Tapasztalata szintjétől függetlenül az ES6 fontos eszköz, amellyel jobb kódot írhat JavaScriptben.

Befejezésül néhány bevált gyakorlattal fogok foglalkozni az ES6 néhány funkciójával kapcsolatban, amelyekkel ebben a cikkben találkoztunk:

1. Használja a const változót azokhoz a változókhoz, amelyeket soha nem rendelnek hozzá: Ha a const paramétert használja olyan változók deklarálására, amelyeket soha nem rendelnek újra, akkor megelőzheti a véletlen átrendeléseket, és világossá teheti más fejlesztők számára, hogy a változó értékét nem szabad megváltozott.
2. Használja az letet az újra hozzárendelt változókhoz: Ha át kell rendelnie egy változót, használja a let paramétert a változó deklarálásához. Ez segít abban, hogy a változó csak abban a blokkban legyen elérhető, amelyben deklarálták, ami segíthet megelőzni a nem kívánt mellékhatásokat.
3. Sablonliterálok használata karakterlánc-interpolációhoz: Használjon sablonliterálokat az összefűzés helyett, hogy kifejezéseket foglaljon a karakterláncokba, és többsoros karakterláncokat hozzon létre. A sablonliterálok olvashatóbbak és könnyebben írhatók, mint a karakterlánc-összefűzés.
4. Nyílfüggvények használata tömör és kifejező kódhoz: A nyílfüggvények segítségével tömör és kifejező módon határozhat meg függvényeket. A nyílfüggvények különösen hasznosak, ha magasabb rendű függvényekkel dolgozunk, és metódusokat definiálunk objektumliterálokban és osztályokban.
5. Használja a spread operátort tömbök és objektumok egyesítéséhez: Használja a spread operátort a tömbök és objektumok tömör és kifejező egyesítéséhez. A spread operátor különösen akkor hasznos, ha azonos tulajdonságokkal rendelkező tömbökkel és objektumokkal dolgozik.
6. Használja aszinkront és várjon az egyszerűbb aszinkron kódhoz: Használja az aszinkront, és várja meg, hogy szinkron stílusú módon írjon aszinkron kódot. Az aszinkron és a várakozás megkönnyíti az aszinkron kód írását és olvasását, különösen összetett aszinkron műveletek esetén.

Köszönjük, hogy lépést tartottál – biztosan kiérdemelted magadnak egy kis szünetet!