Elgondolkodtató és érdekes cikk Mike. Abban igazad van, hogy ha azt akarjuk, hogy a számítógépek úgy szóljanak az emberekhez, mint az emberek, akkor nekik is úgy kell építeniük, mint az emberek. Annak érdekében, hogy utánozhassák, hogyan tanul az emberi agy, hogyan nyeri le az információkat, építi fel a kontextust, és hogyan hajtják ezt az érzelmi szempontok is. Ez azonban más kérdés – ez az, amit akarsz? Még az AI és a számítási erőforrások terén elért fejlődés ellenére is nehéz probléma. Steve Grand, számítógépes/mesterséges életkutató (https://en.wikipedia.org/wiki/Steve_Grand_(roboticist)) dicséretes munkát végzett ezen a téren. Megpróbált emberszerű robotot építeni (több mint egy évtizeden át, de nem sok sikerrel, de valódi erőfeszítéssel), és rájött, milyen szinte lehetetlen utánozni az emberi agyműködést. Kutatásának érdekessége is az volt, hogy minden egyszerűnek tűnő emberi cselekedethez milliárdnyi egyéb dolog koordinációja szükséges az agy és a test más részeiről. Lények című könyvét magáról a témáról érdemes elolvasni.

Legalábbis véleményem szerint a kulcs az, hogy megtanuljuk, hogyan működik az emberi agy, de nem próbáljuk meg másolni a számítógépeken. Ehelyett a számítógépes problémamegoldó megközelítésnek különböznie kell attól, ahogyan az emberi agy megoldja ugyanazokat a problémákat, mert nem lenne hatékony, mert nincs meg az idő luxusa, amivel a természet megvolt. De tanulhatunk abból, hogy az emberi agy hogyan közelíti meg ugyanazokat a problémákat – erre utal Jeff Hawkins (az OnIntelligence szerzője, https://en.wikipedia.org/wiki/On_Intelligence), mint a „az agy mint tervrajz” helyett. Hatalmas kutatásokat végzett a mintaillesztési és hierarchikus modellek terén, különösen a képfelismerés területén, bár modelljét szerintem több területen is használják.