A programozóknak nem kell bloggereknek lenniük.
Rendben, teljes körű közzététel az indulástól kezdve. Nem vagyok blogger – nem írok blogbejegyzéseket. Programozó vagyok – kódot írok. Fájdalmasan nyilvánvaló számomra az az irónia, hogy írok egy blogbejegyzést (de az elsőt) arról, hogy a programozóknak nem kell bloggereknek lenniük. De ez az első alkalom, hogy ihletet éreztem egy blogbejegyzés írásához, ezért futni fogok vele.
Mindenesetre, most, hogy ezt kivettük az útból…
Nem szeretek angolul írni. Valójában soha nem tettem. Mielőtt megtanultam volna, hogy a kódírás olyan dolog, amit az emberek csinálnak, szerettem matematikával és logikai szimbólumokkal írni (amit még mindig nagyon élvezek). Mióta megtanultam, mi a programozás, megszerettem Ruby nyelven írni. És Javascript. És HTML és CSS. És Git és Bash parancsol. És időnként újra felkeresem a JAVA-t vagy a C++-t, hogy emlékeztessem magam, miért szeretem a webfejlesztést más típusú programozással szemben (bár ez az elkövetkező években nagyon megváltozhat).
Amióta meghoztam a tudatos döntést, hogy komolyan a programozásnak szentelem magam, azóta éreztem ezt a finom nyomást, hogy blogbejegyzéseket írjak. Bloggernek lenni. Néha a nyomás csak abból fakad, hogy a hírfolyamom összes többi blogbejegyzését nálam nagyobb tapasztalattal rendelkező programozók és szoftvermérnökök írták. Máskor ez lesz az a gyengéd bátorítás (sokszor nem is kifejezetten kimondva), amit egy mentortól kapok. Még inkább a saját szorongásomból fakad, amikor arra gondolok, hogy „milyen csupasz lesz a portfólióm oldalam, ha nincsenek egy életre szóló blogbejegyzéseim, amelyeket a potenciális munkaadók ész nélkül rostálhatnának!” Nem tehetek róla, de nem érzem a fejemben ezt a nyűgöt, hogy megtegyem ezt a dolgot, amihez nem sok ihletet találok. És mégsem tagadhatom, hogy ez valami olyasmi, amit meg akarok tenni. Végül is ki hibáztathat engem, tekintettel arra, hogy a blogírás mennyire általánossá vált a kultúránkban?
Szóval hol hagy ez engem? Elfogadtam azt a tényt, hogy lehet, hogy nem lesz 1000, vagy 100 vagy akár 10 blogbejegyzésem, mire vezető fejlesztőnek számítanak. Vagy talán megteszem (egyébként mikor „kikiáltják” valakit vezető fejlesztőnek?). Mindenesetre elégedett leszek, mert a blogírás kifejezés, és a kifejezést nem szabad erőltetni. Elkötelezem magam, hogy blogot írok, ha/amikor ihletet érzek, és ez elég jó nekem. És bízom benne, hogy ez elég jó lesz minden olyan személynek vagy szervezetnek, aki velem akar dolgozni.
